Kisiskolás koromban kaptam nagyapámtól az első “Szmena” gépemet. Annyira megszerettem a fényképezést, hogy később az otthoni laborjában is segédkeztem, együtt hívtuk elő a fekete-fehér képeket. Aztán jött a diázás. Apukámmal együtt kereteztünk, vetítettünk sokszor. Az egyetemi évek alatt a kirándulásokat örökítettem meg, majd később a család “fotósa, videósa” lettem. Komolyabban az utóbbi évtizedben fotózok, lányom munkáját plakátokkal segítettem, a lakást saját képeimmel díszítettem. A természet, építészet és a portré foglalkoztat leginkább.

2013 óta vagyok az Óbudai Fotóklub tagja, sokat tanulok fotós társaimtól.

Célom, hogy közel hozzam az emberekhez a természetet, elkapjam a pillanatot, hogy az bármikor felidézhető legyen. Ha egy kicsit is érzed a hangulatot, amit a képem sugall – akkor már megérte!