A fotózás szeretete korai gyerekkorom óta része az életemnek. Édesapám régi Szmena-2 típusú gépe volt az első gép amit használtam egy nyaralás alkalmával. Aztán pár év kihagyás után  felfedeztem az akkori úttörő házban működő fotó szakkört. Ott sok ismeretet szereztem a fekete-fehér filmek és képek laborálásáról, de szinte semmit a kompozícióról, képalkotási szabályokról. Ettől kezdve autodidakta módon fejlődöm – vagy nem. A 2000-es évek eleje óta digitális gépekkel fotózom. Leginkább emlékképeket szeretek készíteni többnyire saját magam, ritkábban mások számára, de azokat a tőlem telhető legjobban. Valahogy nem alakult ki bennem az az igény, hogy a képeimmel formálni akarjam a világot vagy megmérettessem azokat egy pályázaton.

Az Óbuda Fotóklubnak pár éve vagyok tagja. Be kell valljam, ebből a tagságból többet profitáltam mint a klub, egy más élethelyzetben talán fordítva lesz. Addig is számomra sokat jelent, hogy olyan kiváló fotósok között lehetek egy-egy klubnapon, akik az eredményeik ellenére továbbra is a földön járnak, nem pedig felette.