“Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül. Akkor a fej, a szem, a szív is ugyanazért működik. A fényképezés az élet egyik formája.”

Henri Cartier-Bresson

……….mert van az úgy, hogy az álmok valóra válnak!

Gyerekkorom óta különös vonzalom fűz a fotókhoz, a fotográfiához.
Varázslat, amely lehetővé teszi a pillanat megragadását, rabul ejtve érzést, hangulatot, szépséget és nyomorúságot, hogy mindezt felidézhetővé, megmutathatóvá tegye.
Vonzalmam ellenére mégsem vált hivatásommá, talán éppen azért, hogy sok-sok évvel később afféle kései találkozásként éljem meg.
Bár a magam módján folyamatosan fotóztam, komolyabban csak pár évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni vele.
Mára ez már szenvedéllyé nőtte ki magát, karöltve a másik hobbival, az utazással.