Életem első fényképezőgépét – egy Penti II. jelű NDK gépet – 14 éves koromban, a Magyar Televízió úttörőknek szervezett űrhajós vetélkedőjében elért második helyezésem díjaként nyertem.

Megtanultam a fekete-fehér technikában a negatívhívást, nagyítást. Később, már jobb gépekkel ORWO diára  fényképeztem. A Műszaki Egyetem után, a fejlesztőmérnöki munka mellett a fényképezés háttérbe szorult.

Már elmúltam 50 éves, amikor sok év kihagyás után újra fotózni kezdtem. Ekkor, a villamosmérnöki ismereteimnek köszönhetően már rögtön digitális gépet választottam. A 2002-2004 körül zajló
„digitális forradalomban” sok fotóstársnak tudtam tanácsot adni, az „átállásban” segíteni. Mind a mai napig szívesen segítek klubtársaimnak a digitális utómunkálatokban.

Az Óbudai Fotóklubhoz 2004-ben csatlakoztam. Az klub által szervezett fotótanfolyamokon éveken keresztül a digitális fotózás alapjairól tartottam előadásokat.

A 2004-es Tangófesztiválon fogott meg a tánc varázsa, azóta több kiállításon is bemutattam táncos képeimet. Később, a Teátrumfotó csapat tagjaként rengeteg színházi és táncelőadást fotózhattam.

Képeimért több díjat kaptam, többek között 2017-ben a „Cseppkánon” című képpel a Novi Sadban rendezett Nemzetközi Színházi Fesztivál FIAP fotópályázatán aranyérmet nyertem.

A tánc mellett a tájképfotózást is kedvelem. Az „S-görbe” című képem a 2008-as National Geographic pályázaton kiállításra került.

A „Szittya íjász’ című kép, amely 2009-ben a MAFOSZ Szalon díját kapta, a népi hagyományokat örökíti meg.

2014-től veszek részt a FIAP által szervezett nemzetközi fotópályázatokon, melyeken 2017-ben AFIAP fotóművész diplomát szereztem.
Huisz István AFIAP fotóművész