A Fotográfia és Én

Természetesen a gyermeki kíváncsiság, hogy van egy gép, egy doboz, amivel megragadhatjuk az időt, ez vezetett engem is a fényképezés szeretete felé. A fény segítségével maradandóvá tenni az elmúlót és birtokolni azt, szerelem volt első látásra. A nagymamámról készült saját képet a kezemben tartva tudtam, hogy ez a mágikus erő az életem meghatározó részévé válik majd. Kerülőutakat téve végül hivatásos fotográfus lettem. Ha az elmúlt huszonöt évre visszagondolok, mindig eszembe jutnak az igazán meghatározó pillanatok. Az első film befűzése, az első sötétkamrában eltöltött idő, a középformátumú kamerám megvásárlása, az első nagyformátumú film exponálása és előhívása ( naná, hogy nem sikerült ) az első egyedül vállalt munka és a felelősség. És azok az emberek, barátok, akik tudásukkal segítettek. Persze az ember az évek alatt valamiféle rutint szerez, de minden új kép új kihívás. Nekem a fotográfia inkább a kép elkészültéig vezető utat jelenti. Várni és elkapni az ismeretlen pillanatot, vagy alkotni, és csak a fejemben létező kitalált képet életre kelteni, létrehozni, ez az, amit igazán szeretek benne. És ha sikerült mindent jól megvalósítani, az öröm sem marad el.