Az első gépem FOTOBOX volt, aztán Smena, Beirette, Kiev ,Yasika. Persze ez nagyon régen volt, és még gyerekként édesapámmal kísérleteztünk a filmek előhívásával is.

Aztán más dolgok lettek fontosak, családi emlékképek mindig születtek, de évtizedekig nem hozott lázba a fotózás.

Idővel rácsodálkoztam a digitális világra, a számítógép és fotózás kapcsolatára. A tükör reflexes gépem használati utasítása kemény olvasmánynak bizonyult, így a Belvárosi Képzőműhely fotóstanfolyamain okosodtam türelmes tanítómester segítségével.

2010- ben csatlakoztam az Óbudai Fotóklub csapatához , az ő biztatásukra életem első fotópályázatra beadott képével egy kiállítási lehetőséget kaptam a Budapesti Művészeti Központban.

Tanult szakmám szerint nemzetközi szállítmányozási szakközgazdász vagyok. Nagyon sok árut jutattam el a világ kölönböző pontjaira. De szinte soha nem találkoztam ezekkel az árukkal,feladóval,
címzettel. Mindig vágytam valami kézzelfogható produktumra – ez a lehetőség most a képek kitalálásával, megalkotásával megadatik nekem.

Szeretem, ha a képem tükrözi a valóságot, annak egy olyan részletét, amit nem mindenki vesz észre.

És szeretem finoman a fotózás digitális eszköztárával a képeket átalakítani úgy hogy a kiindulási pont egy fotó, de akár egy másfajta műalkotás legyen a végeredmény.