Óbuda Fotóklub

Szendrei Tibor

Kirándulós családból származom. Sokat jártuk a természetet, csodáltuk a szép tájakat, a növényeket, virágokat. Szerettem volna megosztani ezen élményeket a barátokkal, az ismerősökkel. Sajnos sem rajzolói, sem festői talentummal nem áldott meg a Teremtő, de segített a technika. Apai ihletéssel fekete-fehér filmes géppel kezdtem fényképezni.

Később a munkahelyemen megismerkedtem a labortechnikával, előhívtuk és nagyítottuk a képeket.

Telt az idő és megjelent a digitális technika.

„Fényképész” Játékos összetett szó. Fénnyel és ésszel készíti a képet. Sok tanulás és gyakorlás kell, míg eljutunk oda, hogy már nem öncélú a fotózás, ami már nem kattintgatásak sorozata. Alapos felkészüléssel, a helyszínt előzetesen bejárva, próba képek készítésével jutunk el oda, hogy a kitűzött célt megvalósítsuk. Óriási kaland megtalálni azt a témát, amivel ki tudjuk fejezni önmagunkat. A képben benne vannak a fotós érzelmei, gondolatai, érzései. A fényképezőgéppel megállítjuk az időt, mely így talán nem múlik el nyomtalanul. A fotózás a nem hivatásosoknak egy kellemes hobbi, alkalmat ad az önkifejezésre, a baráti társaságok kialakítására, a sétákra a kirándulásokra. Éljük a lehetőséggel, járjuk a természetet mindnyájunk örömére!



 

Szendrei Tibor - Piroska, a rém

Szendrei Tibor - Fohász

Szendrei Tibor - Ritmusban